Introitus: Zsoltár 104, 10 – 30..

„Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél. 10 Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között. 11 Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat. 12 Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek. 13 Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet. 27 Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. 28 Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal. 29 Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek. 30 Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét.”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Mindenható Isten, gondviselő Atyánk!

Hálatelt szívvel állunk meg ma is előtted, hiszen annyi minden van amiért köszönettel tartozunk neked. Te megadtad nekünk az erőt és az egészséget, hogy befejezhessük elkezdett munkánkat és örvendezhessünk kétkezi fáradozásunk gyümölcseinek. Te megadod nekünk nap mint nap a megterített asztalt, hogy meglegyen a mindennapi kenyerünk. Te megadod, amire a termőtalajnak szüksége van, hogy minden igyekezetünknek, számításunknak meglegyen az eredménye. Te őrködsz életünk, gazdaságaink, közösségeink felett, hogy azt semmiféle kár vagy pusztítás ne érje. Mégis Urunk, beismerjük azt, hogy ennyi jóság ellenére is elégedetlen emberek vagyunk, mert nehezen elégszünk meg azzal, amit te ajándékozol vagy felkínálsz, mi mindig többre és másra vágyunk. Szeretünk halmozni és pazarolni, mert úgy gondoljuk, hogy ez tesz bennünket gazdaggá. Elfeledkezünk azonban azokról, akiknek nincsen otthonuk, akiknek csupán ünnepkor jut terített asztal vagy egy falat kenyér, nem veszünk tudomást azokról sem, akik szenvednek, akiknek csupán puszta életük minden vagyonuk, semmi egyebük nincs.

Kérünk ments meg a hamis önbizalom csapdájától, a jólétből fakadó nemtörődömség és közöny érzésétől és adj nekünk szeretettől átitatott nyitott szíveket. Krisztusért…

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt. Kinyitod kezedet, és megelégitesz minden élőlényt kegyelmesen.” (Zsolt 145, 15 – 16)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: 2 Korinthus 9, 6 – 15.

Evangélium: Lukács evangéliuma 12, 13 – 21. (A bolond gazdag)

Az igehirdetés alapigéje: Máté evangéliuma 6, 19 21. és 7, 6.

,,Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, 20 hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. 21 Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.”

,,Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket.”