Introitus: Zsoltár 24.

„Dávid zsoltára. Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. 2 Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. 3 Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? 4 Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. 5 Áldást nyer az ilyen az ÚRtól, igazságot a szabadító Istentől. 6 Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. 7 Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! 8 Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas ÚR, az ÚR, aki hatalmas a harcban. 9 Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emeljétek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! 10 Ki az a dicső király? A Seregek URa, ő a dicső király!”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Urunk, Istenünk!

Saját világunknak és önmagunknak vagyunk rabjai. Négy fal közé zár a számító érdek, az egoizmus vagy a közöny és érzéketlenség. Az ólomként ránk nehezedő hétköznapok unalma és kényelme szép lassan kiöl szívünkből minden emberi kapcsolatot, őszinte cselekvést és kiégést, fásultságot eredményez. A szeretet és közösség érzése nem tud áttörni kővé dermedt lelkünkön, a bizonytalan jövőkép a félelmet és az aggódást növeli bennünk. Hagyjuk, hogy kitöltsék életünket egy hazug világ pótlékjai, tudatunkba építve a pillanatnyi boldogság ábrándját, miközben csendesen szívjuk magunkba és mohón fogyasszuk a gépies érzéseket, a sablon – lelkiséget. Saját erőnkből nehéz kitörnünk ez önmagába omló abszurd világ bűvköréből, saját képességeinkből nehéz felismernünk a helyes utat, amely hozzád és a normalitáshoz vezet.

Szükségünk van Fiad eljövetelére, az Ő szabadítására és arra, hogy megtisztítsa értelmünket, érzéseinket és visszaállítsa az egészséges rendet közted és köztünk. Nyisd meg érzékeinket, hogy meglássunk Téged és meghalljuk a Te hívó szavad. Add, hogy egész lényünkkel várjuk a veled való találkozást és hogy az adventi időszak őszinte felkészülés legyen. Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Örülj nagyon, Sion leánya, ujjongj Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas.” (Zak 9, 9)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: Római levél 13, 8 – 12.

Evangélium: Máté evangéliuma 21, 1 – 11. (Jézus bevonul Jeruzsálembe)

Az igehirdetés alapigéje: Lukács evangéliuma 1, 67 – 79.

„Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált: 68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. 69 Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, 70 ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva: 71 hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; 72 hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, 73 arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, 74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, 75 szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. 76 Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, 77 hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, 78 Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; 79 hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.”