Introitus: Zsoltár 34, 2 – 9.
„Áldom az URat mindenkor, állandóan őt dicséri szám. 3 Az ÚRral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek. 4 Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét! 5 Az ÚRhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem. 6 Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk. 7 Kiáltott a nyomorult; az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. 8 Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. 9 Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.”
Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!
Bűnvalló imádság:
Mindenható Isten, gondviselő Atyánk!
Megállunk ellőtted e mai napon is, bár legszívesebben elmenekülnénk vagy elrejtőznénk, hogy ne kelljen szembenéznünk sem Veled, sem önmagunkkal, mert vétkein vádolnak bennünket és bűneink sötét felhőként tornyosulnak életünk felett. Itt állunk a szakadék szélén, emberi önzésünk, büszkeségünk elválasztanak Tőled és nem tudjuk megszüntetni azt az űrt sem, amit hiányod okoz lelkünkben. Mégis Istenünk szükségünk van rád, hogy minden körülmény között megízleljük a Te mindent megbocsátó kegyelmedet, hogy megérezzük a feloldozás habkönnyű áldott és boldog állapotát. Kérünk légy Te a hídépítő, hogy szűnjön meg az elválasztó szakadék közted és köztünk, légy Te az útépítő a mi életünkben, hogy megszüntess minden gátat vagy akadályt, amely elválaszt bennünket Tőled és amely eltorlaszolja a Hozzád vezető utat. Légy Te az, aki lebontod az előítéletek válaszfalait és megteszed az első lépést, mert látod, hogy mi gyengék, képtelenek vagyunk erre és önmagunk erejében bízva csupán a szakadékba zuhanás és a pusztulás fenyegetne.
Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!
Kegyelmi ige:
„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a Krisztusban.” (Ef 1, 3)
Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!
Epistola: 1János 4, 16 – 21.
Evangélium: Lukács evangéliuma 16, 19 – 31. (A gazdag és Lázár)
Az igehirdetés alapigéje: Jónás 1, 1 – 2. 2, 1 – 11.
„Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: 2 Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! 3 El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az ÚR elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az ÚR elől.
Az ÚR azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. 2 Jónás imádkozott Istenéhez, az ÚRhoz a hal gyomrában. 3 Ezt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangoma 4 Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. 5 Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat! 6 Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. 7 Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, URam, Istenem! 8 Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. 9 Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. 10 De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az ÚRtól jön a szabadulás!
11 Az ÚR pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.”