Introitus: Zsoltár 107, 1 – 9.
„Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 2 Így szóljanak az ÚR megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből, 3 és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról, északról és délről. 4 Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost. 5 Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük. 6 De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből. 7 A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak. 8 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, 9 mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket.”
Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!
Bűnvalló imádság:
Mindenható Isten, szerető Atyánk!
Néha azt érezzük, hogy egy torz, megfeneklett világban élünk, amelyben a Gonosz, a bűn felborítja a normális rendet, megfertőzi életterünket, életünket és kapcsolatainkat. Megrontja a kapcsolatot embertársunkkal és felborítja a veled való harmóniát, közösséget is. Gyakran keresünk menekülést a bűn rontó hatalma elől, azonban előfordul, hogy elveszítjük a reményt és hitünk meginog vagy teljesen szertefoszlik. Hasztalan kapkodunk és előbb utóbb belefáradunk, mind testileg, mind lelkileg ebbe a keresésbe. Ilyenkor legtöbbször csalódunk, kiábrándulunk és legelőször tőled fordulunk el. Gyógyulásra van szükségünk Urunk, olyan gyógyítóra, aki megmutatja nekünk a kivezető utat, aki megszabadít a bűnnek terhétől és aki visszaállítja a helyes, neked tetsző életet.
Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!
Kegyelmi ige:
„Az Úr majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.” (1Kor 4,5)
Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!
Epistola: 2Kor 1, 8 – 11.
Evangélium: Márk evangéliuma 4, 35 – 41. (Jézus lecsendesíti a tengert)
Az igehirdetés alapigéje: Jeremiás 8, 8 – 11
„Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, nálunk van az ÚR tanítása! Hiszen hazugsággá tette ezt az írástudók hazug tolla! 9 Szégyent vallottak a bölcsek, megijedtek, zavarba jöttek. Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az ÚR igéjét?! 10 Azért asszonyaikat másoknak adom, mezőiket a hódítóknak, mert apraja-nagyja mind nyerészkedésre adta magát, prófétája és papja mind hamisságot művel. 11 Népem baját úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! – de nincs békesség!”
