Introitus: Zsoltár 25, 8 – 15.

„Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat. 9 Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat. 10 Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. 11 A te nevedért, ó URam, bocsásd meg bűneimet, mert sok van! 12 Azt az embert, aki féli az URat, oktatja ő, hogy melyik utat válassza. 13 Élete boldog marad, és utódai öröklik a földet. 14 Közösségben van az ÚR az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket. 15 Szemem állandóan az ÚRra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Mindenható Isten, gondviselő Atyánk!

Te hitet vársz el tőlünk és hitre akarsz vezetni bennünket, azonban mégis annyi minden van, ami kételkedőkké tesz veled szemben vagy pedig elszakít, eltávolít tőled. Amikor egy jóléti társadalom eszeveszett fogyasztóiként dúskálunk mindenben és kényelmesen pazarolunk, úgy érezzük megvan az anyagi biztonság és ez mindenre elég. Akkor már nincs szükségünk rád, elfeledkezünk rólad és úgy tekintünk minden jóra, hogy az saját képességüknek, ügyességünknek, értelmünknek köszönhető és nem a te kegyelmednek. Azonban amikor próbatételek elé állítod életünket, akkor bestresszelünk, nem látjuk a kiutat és minden áron szeretnénk megszabadulni a szenvedés és a kudarc vagy éppen az igazsággal való szembesülés elől. Ebben a görcsös állapotban sem a hit növekszik bennünk, hanem a kétségbeesés, a vád és méltatlankodás veled szemben. Kérünk Urunk, bocsátsd meg bűneinket, és add felismernünk, milyen fontos az, hogy ne egy álszent reklámvilág illúzióiban és hazugságaiban higgyünk, hanem tebenned. Láttasd meg velünk csodáidat, hogy értelmünkkel is felfogjuk azt, minden dolog mögött legyen az jó vagy rossz te munkálkodsz és Te segítesz, akkor, ha őszintén, nyitott szívvel járulunk hozzád.

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot” (1 Jn 5, 4)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: Rómaiakhoz írt levél 10, 9 – 17.

Evangélium: Máté evangéliuma 15, 21 – 28. (A kánaani asszony)

Az igehirdetés alapigéje: Ézsaiás próféta könyve 49, 1 – 6.

„Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már anyám méhében elhívott engem az ÚR, születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem. 2 Éles karddá tette számat, keze ügyében tartott engem. Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem. 3 Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel, rajtad mutatom meg dicsőségemet! 4 Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az ÚRnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél. 5 Most pedig ezt mondja az ÚR, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, Izráelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engem az ÚR, Istenemnél van az erőm. 6 Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.”