Introitus: Zsoltár 8, 2 – 10

„Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! 3 Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bos szúállót. 4 Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, 5 micsoda a halandó – mondom hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? 6 Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. 7 Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: 8 a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, 9 az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. 10 Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Magasságos Istenünk, mennyei Atyánk!

Köszönjük neked, hogy atyai jóindulatodból és kegyelmedből megérhettük ezt az új esztendőt és ennek minden napja új lehetőség a számunkra, hogy életünket jobbá tegyük, neked szolgáljunk és szavainkkal, minden cselekedetünkkel rólad tegyünk bizonyságot.

Kérünk Te nevelj minket a neked való engedelmességre, te erősíts, ha továbbra is gyenge a hitünk, te segíts úgy élni, hogy meglássa a világ, hogy a Te gyermekeid és Fiadnak hű tanítványai vagyunk. Most Uram, amikor előre tekintünk az újesztendőre, ott van szívünkben a félelem és az aggodalom, mert nem tudjuk mit tartogat ez számunkra, nem tudjuk milyen örömökben vagy szomorúságokban, milyen sikerekben vagy nehézségekben, milyen kegyelmi pillanatokban vagy megpróbáltatásokban lesz részünk.

De szívünket és lelkünket eléd tárjuk és egész életünket rád bízzuk. Mert benned bízunk, benned reménykedünk és hisszük, hogy te minden körülmény között velünk vagy, a Te akaratodon kívül nem történhet semmi velünk és ezért semmi okunk a félelemre.

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” (Kol 3, 17)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: Jakab levele 4, 13 – 15.

Evangélium: Lukács evangéliuma 4, 16 – 21. (Jézus Názáretben)

Az igehirdetés alapigéje: 1 Józsué 1, 1 – 9.

„Mózesnek, az ÚR szolgájának halála után ezt mondta az ÚR Józsuénak, Nún fiának, Mózes szolgájának: 2 Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak. 3 Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. 4 A pusztától és a Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a nagy tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa. 5 Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. 6 Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. 7 Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. 8 Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. 9 Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.”