Introitus: Zsoltár 143, 1 – 10.

„ URam, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te! 2 Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted! 3 Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja életemet, sötétségbe taszít, mint a régen meghaltakat. 4 Lelkem elcsüggedt bennem, szívem megdermedt bensőmben. 5 Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain. 6 Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld. 7 Siess, URam, hallgass meg, mert odavan a lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók! 8 Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem. 9 Ments meg ellenségeimtől, URam, nálad keresek oltalmat! 10 Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Mindenható Isten, gondviselő Atyánk!

Gyakran keresünk magyarázatokat és kifogástalan önigazolásokat arra, hogy mi mennyire jók és tökéletesek vagyunk. Keressük a módot, hogy ezt neked bebizonyítsuk és ezáltal elnyerjük szerető jóindulatodat. Amikor pedig te válaszul nem a dicséretben részesítesz, akkor lázadozva válaszolunk vissza neked és hamar kiábrándulunk belőled és úgy érezzük, hiába volt minden erőfeszítés. Pedig csupán csak azt nem vesszük észre, hogy nem a mi erőnk, tapasztalatunk és kicsikart jószándékunk a mérvadó, hanem a Te akaratod. Taníts meg bennünket először meglátni azt, ami a Te tervet, ami a Te akaratod velünk és így induljunk el minden cselekvés útján. Add meg nekünk, hogy először vezető szavadra figyeljünk és a Te útmutatásodban bízva vigyük véghez tetteinket. Mert így megtanulunk leborulni előtted, megtanuljuk az alázatot, és azt, hogy minden emberi igyekezet ellenére a Te szavad a legnagyobb mérték és minden emberi cselekvés a Te dicsőségedet szolgálja. Istenünk kérünk téged, hogy minden gondolatunkat, szeretetből fakadó indulatunkat Te karold fel és Krisztusért…

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Ahogyan könyörül az atya az ő fiain, úgy könyörül az Úr az őt félőkön.” (Zsolt 143, 13)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: Filippi 1, 3 – 11

Evangélium: Máté evangéliuma 18, 21 – 35. (A gonosz szolga)

Az igehirdetés alapigéje: 1Királyok 19, 1 – 12.

„Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, 2 Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! 3 Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, 4 ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! 5 Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! 6 Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. 7 Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! 8 Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.

9 Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? 10 Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. 11 Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, 12 A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.”