Lehet – e biztos pontot találni egy változó világban? Állandóságot egy dinamizmustól átszőtt rendszerben, amelyben szüntelen mozgásban vannak az elemek? Szilárd kapaszkodót lelni egy percről percre más arcát mutató környezetben? Olyan örökérvényű igazságot, ami meghatározza az emberi tudatot? Töprengtem, miközben igyekeztünk az észtországi Tartuba, a XII. Finnugor lelkészkonferenciára, amelynek vezérigéje: „Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz…” Minden kérdésnek van egy szubjektív indítója, mozgatórugója, vetülete. Rácsodálkozás a természeti törvények mozgásba hozó energiájára, ráeszmélés az időiség általi korlátozottságra, az idő folyásának irányára, az emberi tényező helyzetére ebben az örök mozgásban. Változik a világegyetem, a föld arculata, az ember és ezzel együtt a kultúra, a közízlés, az igény, a trend. Egyetlen megoldás megtalálni azt, Aki a törvények, az idő és minden felett áll. Aki örök, Aki van. Jézus, az élettel telt isteni Ige ugyanaz, élő és ható mindenkor. Ez az Ige üzenetének mélysége, biztos kapaszkodó a hívő embernek egy változásra ítélt világban.

„Európa keresztyén gyökerei sorvadnak, a krízisek, forradalmi változások és a növekvő sikerkultusz feje tetejére fordítják az értékrendünket, megrázzák az alapjait és a tiszteletet a szentségek iránt. Nagy, életet hordozó, összefogó eszmét egyre nehezebb találni, ha még ennek az előfeltételei kiválónak is tűnnek.” – fogalmazta meg a mai korszellemre jellemző tényt Andres Pöder az Észt Evangélikus – Lutheránus Egyház érseke a szeptember 26 – án kezdetét vevő konferencia János templomban tartott nyitó istentiszteletének igehirdetésében, ahol a szent hajlék évszázados falai, masszív gót stílusú oszlopai mintha nem akarnák tudomásul venni az efféle változásokat. Az ünnepélyes istentisztelet úrvacsorával zárult, ami mindenkor hirdeti a Krisztusi egység állandóságát, az Isteni megváltás örökérvényét.

A második nap reggeli áhítattal kezdődött és Joel Luhamets észt esperes köszöntötte a lelkészeket, a nap többi részén pedig sor került azokra az előadásokra, amelyek ismertették a lelkészkonferencia történetét, a különböző országokban élő evangélikusok helyzetét, az egyház kihívásait, kérdéseit, esetleges válaszait, lehetőségeit.

„Annak, hogy mi, észt, finn, inkeri, erdélyi és magyarországi evangélikus lelkészek itt, Tartuban konferenciára összegyűltünk, sajátos, szívet melengető oka és hosszú, gazdag előzménye van.” – fogalmazott bevezetőjében Joób Olivér nyugalmazott evangélikus lelkész, aki a „Visszatekintés a magyar – finn egyházi kapcsolatok kezdetére és hőskorára” című előadásában összetartó kapocsként kiemelte a finnugor nyelvrokonságot és a konferencia előtörténetét, az első 1937 – es Budapest – i rendezvénytől kezdve, majd bemutatta a magyar – finn egyházi kapcsolatok kialakulásának főbb állomásait 1947 – ig, annak meghatározó tényezőit.

Az előadás folytatásaként meghallgathattuk Paavo Kettunen, a Keleti Finnországi Egyetem gyakorlati teológia professzorának előadását – „75 éves a finnugor lelkészkonferencia” – aki összegezte a konferenciák jelentőségét 1947 – től napjainkig és summázta a konferencia központi gondolatát:

„Ennek a konferenciának a témája „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”. Nem következik – e ebből, hogy Ő élő Úrként ezeken a konferenciákon mindig a mai világgal találkozik? Tehát nem azzal a világgal, ami az 1930 – as években volt. Nem azzal, ami az 1960 – as években volt, hanem azzal, ami a 2010 – es években és azután van és lesz. Jó elgondolkodnunk azon, hogy mi, mint egyházak, lelkészek és teológusok, hogyan vagyunk jelen ebben a találkozásban és milyen módszereket választunk magunknak.”

Az előadások menete követte az igei mottó idősíkját, mert a múlt – „tegnap” – egyházi eseményeit összegző előadások után, a nap többi részében a különböző országokból érkezett képviselők bemutatták egyházuk jelenét és kiemelték Krisztus testének létjogosultságát, értékrendjét, hitelét, állásfoglalását egy változó Európai Unióban, egy változó trendeket diktáló világban.

Elsőként Aleksej Aljoshkin, az Inkeri (Oroszország) Evangélikus – Lutheránus Egyház lelkésze ismertette egyháza helyzetét és elmondta, hogy Oroszországban is sajátos problémát jelent a nagyszámú válás és a család felbomlása, ezért kell ránevelni a fiatalokat az egészséges, szentírási alapokon nyugvó családképre, segíteni kell a gyermek szellemi fejlődését, hogy megértse az összetartozás és a felelősség fontosságát. Az elvándorlás és bevándorlás rendjén érdekes volt hallani, néhány olyan adatot, ami talán nekünk is ismerős. Például a városba való beköltözés révén a környéken több mint 600 vidéki iskolát bezártak, míg a nagyvárosok duzzadnak, Szentpétervár és környékén 2006 – ban 4000, 2011 – ben pedig több, mint 300 000 a bevándorlók száma, akiknek nagy részük nem rendelkezik keresztyén gyökerekkel.

Fehér Attila a RELE főtanácsosa powerpointos előadásban mutatta be egyházunk múltját, a nagy elődök munkásságát nyomon követve – Honterus, Dévai Bíró Mátyás, Kopácsi István, Méliusz Juhász Péter – egészen a Trianon utáni sajátosan kialakult erdélyi helyzetig. A folyamatosan pergő kivetített képsorokon pedig megelevenedtek egyházunk gyülekezetei: templomok, ünnepi alkalmak, közösségi tevékenységek.

„Célunk az evangélikus hitnek, öntudatnak a megerősítése a semper reformanda elv alapján. Szeretetszolgálatunkat tekintve az elsődleges feladat diakóniai intézményeink újraszervezése. Mindennemű szolgálatainkat missziói koncepciónk határozza meg, mely szerint igyekszünk a Krisztus iránt való hűség, engedelmesség, hivatás szellemében megfelelni a kor igényeinek és társadalmi elvárásainak, hogy az értékőrzés és megújulás által állandó evangelizációt folytassunk, mélyítsük a hitet, erősítsük a lelkiséget.” – zárta bemutatóját a főtanácsos.

A magyarországi evangélikus egyház képviselője, Krámer György esperes öt pontban fogalmazta meg az „Élő kövek egyháza” stratégiáját: önkéntesség, személyesség, hálózatosság, fenntarthatóság, hivatásszerűség.

Kimmo Kääriäinen finnországi egyháztanácsos ismertette saját egyházának helyzetét és azt a közös stratégiát, Közös egyház – a részvétel közösségben néven, amit az egyház kidolgozott és 2008 – ban az egyházvezetés elfogadott. Ebben definiálták az egyház alapvető feladatait, értékrendjét, az egyház jövőképét és működésének irányvonalait 2015 – ig. A Közös stratégia szerint „az egyház feladata az embereket az irgalmas Istennel való kapcsolatra hívni, stabil alapokat adni az élethez, a felebarátok és a teremtés iránti törődésre buzdítani.” Az észt érsek Andres Pöder problémaként említette a mintegy négy éve tartó, egész Európára kiterjedő gazdasági válságot, amely anyagiakban kihat az egyház működésére is.

Az este folyamán, az előadások összegzéseként csoportmunkán vettünk részt, melynek témája: nemzeti identitás és egyház. Érdekes volt hallani a lelkészeknek véleményét és fontos volt elmondani azt a sajátos helyzetet, amelyben erdélyi evangélikus egyházunk működik.

Szeptember 28 – án, a konferencia harmadik napján a reggeli áhítat liturgiáját Tóth Zoltán Csaba zselyki és besztercei lelkész végezte, Göbri B. Alpár szatmári és nagykárolyi lelkész pedig 2Timóteus 1, 7. alapján hirdette Isten igéjét és fogalmazta meg a lelki életre vonatkozó aktualitását, üzenetét.

Az áhítat után öt előadás következett. Az elsőn Seppo Häkkinen, a finnországi mikkeli egyházkerület püspöke a társadalmi trendek, értékek és álláspontok változásában látja az egyház kihívásait. Az egyház jövőképében az identitás jelenti az elsődleges és meghatározó tényezőt. „A jövő magjai a múlt talajában csíráznak, és a jelenben növekednek. Folyamatosan a holnapot érintő döntéseket kell hoznunk. A mindenható Istenbe, az Egyház Urába vetett bizalom adhat bátorságot ehhez a feladathoz, mert a holnap is az Ő kezében van.” – zárta a püspök.

A konferencia aznapi kulcsfogalma – jelen és jövő – a misszió volt. Joób Máté magyarországi lelkész is a misszió és a lelki – spirituális egészségben látja az egyház szolgálatának létjogosultságát.

Adorjáni Dezső Zoltán a Romániai Evangélikus – Lutheránus Egyház püspöke a misszióval kapcsolatosan hangsúlyozta: „A misszió nemcsak egyik jellegzetessége az Egyháznak, sokkal inkább az Egyház meghatározó lényege”.

Nagy érdeklődés övezte a kivetített képsorokkal egybekötött előadást, mert a RELE püspöke ismertette egyházunk helyzetét a kommunizmus időszakától kezdődően és kiemelte azokat a diktatórikus rezsimből öröklött felfogásbeli torzulásokat is, amelyek megnehezítik az egyház munkáját például a középkorosztály körében, majd kiemelte, hogy az „emberhalászatnak” lényege, hogy minden korosztályt meg kell szólítani, a hitbeli és kulturális talajt elő kell készíteni, feltételeket kell teremteni az oktatás, szeretetszolgálat terén. Az „emberhalászoknak” pedig ez nem elmélet vagy státusz, nem egyfajta szórványsorsba beletörődő, túldramatizált passzív állapot, hanem szolgálat, munka, feladat és egyben kihívás, nemcsak a sajátosan földrajzilag behatárolt szórványegyházakban, hanem a mindenkori Egyházban, amely küzd önazonosságának és értékeinek megőrzéséért. Végezetül bemutatta az egyházunkban működő missziós, kulturális lehetőségeket, intézmények munkáját: Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely, Reményik Sándor Galéria, Bartalis János Műhely, Collegium Lutheranicum, média stb. és az egyházunk tevékenységeit az ifjúsági munka, középgenerációval való foglalkozás, diakónia, oktatás, börtönpasztoráció terén.

„A hit mélyebb, komolyabb megélése, a biblikus hitismeret elmélyítése, szemléletváltás, a bürokratikus, szokásaiban megmerevedett, felületes egyházból meg kell változnunk egy öntudatos, missziói, önszerveződő, tagjaiban aktívvá váló egyházzá és végül ki kell dolgozni egy korszerű missziói stratégiát. A mi Urunk Jézus Krisztus emberhalásszá tett minket. Szálljunk hát hajóra, vessük ki hálóinkat a mély vízbe.” – zárta előadását Adorjáni Dezső Zoltán püspök.

Az előadássorozatot az inkeri, illetve az észt egyház képviselői zárták. Urmas Petti az észt egyház lelkésze, „Hit, hitetlenség és az egyház megmaradása” című előadásában, azokat a kérdéseket vetette fel és azokat a problémákat érintette, melyekre az egyháznak választ kell adnia, illetve megoldásokat kell találnia, úgymint: globalizáció – szekularizmus, ateizmus, passzivitás, egészséges családmodell.

A nap hátralevő részében meglátogattuk Tartu történelmi jellegzetességeit.

A szombati záróáhítat után a csoportmegbeszélések rendjén kiértékelhettük mindazt, amit hallottunk és útravalóként magunkkal vihettük azt az üzenetet, ami igazán lényeges egy változó világban: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz…”

Ezt mindenkor felismerve és belekapaszkodva érezzük, hogy így van értelme az egyházi szolgálatnak és így válik munkánk hitelessé, eredményessé, gyümölcstermővé.

Tóth Zoltán Csaba
lelkész, alesperes