Urunk, leleményes emberek vagyunk, mert, amikor sarokba szorítva érezzük magunkat, akkor gyorsan kitaláljuk a szabadulás lehetőségét. Nem biztos, hogy Te egyetértesz mesterkedéseinkkel, de mi elégedettek vagyunk, mert megmenekültünk. Hasonlóképpen viszonyulunk bűneink szorításához is. Önvizsgálat, bűnbánat, megtérés helyett inkább megtanulunk elhallgatni, szemet hunyni, kozmetikázni, ködösíteni és együtt élni a bűnnel. Ez az együttélés viszont nem működik, mert, ha nem nézünk szembe saját szóban, cselekedetben, gondolatban elkövetett vétkeinkkel, azok átveszik az irányítást és parazita módjára felélik testünket – lelkünket.

E mai napon is kérünk Istenünk, adj erőt szembe nézni önmagunkkal, ne benned vagy másban keressük a hibát.

Kérünk taníts meg imádkozni, hogy így szóljunk hozzád és tárjuk fel legféltettebb botlásainkat. Tudjuk, hogy Te ismered lelkünk minden zegzugát, de segíts a Te hosszú türelmeddel és nagy szeretetteddel felismernünk és kimondanunk őszintén, minden mellébeszélés nélkül azt, ami terhel.

Kérünk kegyelmeddel és bűnbocsátó irgalmaddal ne nézd hanyagságainkat, hazugságainkat, erkölcstelen és hivalkodó magatartásunkat, anyagias, könyörtelen életmódunkat, esztelen, hiú, pózoló álarcunkat, ingerlékeny, türelmetlen feleselésünket, lelkiismeret nélküli tetteinket.

Te magad vagy a hűség és a szeretet, kérünk bocsásd meg hűtlenségünket, amellyel elfordultunk Tőled és embertársainktól. Belátjuk és beismerjük hangos szóval előtted, hogy a hűség nem a legnagyobb erényünk, hiszen szemforgató, hamis, képmutató érdekemberek vagyunk.

Kérünk Istenünk, hallgass meg!