Introitus: Zsoltár 96, 2 – 10.

„Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! 3 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! 4 Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél. 5 Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója. 6 Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében. 7 Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! 8 Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba! 9 Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld! 10 Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az ÚR!”

Dicsőség az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek!

Bűnvalló imádság:

Magasságos Istenünk, mennyei Atyánk!

Olyan gyakran előfordul életünkben, hogy a külsőségek, a csillogás és pompa lekötik figyelmünket és elmulasszuk meglátni a lényeget. Ilyenkor karácsonykor is csupán az ünneplésre, az ajándékozásra figyelünk és arra, hogy minél vonzóbb öltözetbe vonjuk egész lényünket mások előtt és nem a Te szerény jászladra, nem vonz bennünket a szegényes, hideg istálló sem. Elfeledjük Igéd valódi tartalmát, üzenetét, éspedig azt, hogy Jézusban megváltót küldtél az emberiségnek. Az ünnep elteltével pedig lekerülnek az ünnepi díszek és visszatérünk régi énünkhöz. Urunk, láttasd meg velünk a lényeget, tárd fel nekünk azt, ami fontos, hogy tudjuk Szent Fiad születésének ajándékát mindig szívünkben őrizni és ne csupán néhány napig.

Hallgass meg, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!

Kegyelmi ige:

„Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét és váltságot szerzett neki.” (Lk 1, 68)

Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek!

Epistola: Titusz 3, 4 -7.

Evangélium: Lukács evangéliuma 2, 8 – 20. (Jézus születése)

Az igehirdetés alapigéje: János evangéliuma 3, 31 – 36.

„Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön (az felette van mindenkinek:) 32 és arról tesz bizonyságot, amit látott, és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el. 33 Aki befogadta bizonyságtételét, az pecsétet tett arra, hogy Isten igaz. 34 Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem mértékkel mérve adja a Lelket. 35 Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. 36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”