„Jaj, azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosaknak.” (Ézsaiás 5,21)
„Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.” (1Korinthus 2, 12)

Manapság naponta születnek cikkek, könyvek, tuti, bevált ötletek, receptek, irányzatok, amelyek útmutatásul szolgálnak az élethez és életvezetési szaktanácsot adnak. Minden arról szól, hogyan kell alapjában véve létezni, hogyan kell élned az életed, hogy az boldog, sikeres és az örök fiatalságot megőrizve egészséges legyen: mit kell enned, mit kell innod, hogyan kell öltözködj, hogy kell kinézned, milyen legyen a sminked, szakállad, frizurád, illatod, milyen divatos gyógyszert kell szedned, hova kell járnod, mit kell sportolj, kivel kell barátkozz, kinek kell tetszened, mit és kit kell követned és likeolnod, mit és hogyan kell posztolnod, hogyan kell érezned és hogyan kell gondolkoznod.
Röviden: okoskodás, manipuláció és kész átverés. Napi adagokban.
Egy gyermeknek nem elég, ha a szülő napi rutinszerűen ismételgeti, hogy mennyire szereti, ha ezt nem bizonyítja. Csakúgy, mint egy útszélen talált, zsákba kötözött, csont – bőr kutyának sem elég süketelni az étel rendkívüliségéről, meg kell etetni.
A cselekvés, ha nem spontán, hanem irányított, akkor erőtlen, rugalmatlan és hiteltelen.
A hit, amely csupán elméletben ismeri Istent, az nem hit, csupán okoskodás, halvány és gyenge próbálkozás az élet jobbá tételére.